megnyitobeszed

   
„Ne azt kérdezd, a haza mit tehet érted, hanem hogy
Te mit tehetsz a hazáért.  Nem az a kérdés, hogy mit ad nekünk
a haza,  hanem az a kérdés, hogy Mi mit adunk a hazának?”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Honfitársak, Kedves Barátaim!

 
  A történelem során sokan és sokszor feltették már ezt a kérdést, a spártai Leonidásztól John Kennedyig, és Árpádtól Kossuthig. Széchenyi fogalmazott a legtömörebben: 
A haza minden előtt!”

  Tudjuk, sorsfordító időkben csak ez az egyetlen helyes válasz létezik: a haza minden előtt. Eszerint maradt fent egy nép a történelem viharos tengerén, vagy süllyedtek el örökre még a legnagyobb birodalmak is.

  Azt gondolom, ma is sorsfordító időket élünk. Ám, mégis szerencsés helyzetben vagyunk.

  Hiszen most nem fegyverrel, véres harcok árán kell bizonyítanunk, hogy a haza minden előtt, hanem tettekkel.  Most nem a harcok mezejére szól a kihívás, hanem a tettek mezejére.

  Ma a nemzeti összetartozásnak és összefogásnak, - határon innen és túl- igen jó esélyei vannak. Nem igaz, hogy a magyar nép nem összetartó. A magyar nép összetartó. Mert többen vannak az igazak és a jók (Wass Alberttel szólva), mint a hazugok és a rosszak. Ha nem lennénk összetartóak már rég nem beszélhetnénk a magyar nemzetről,  - láthatjuk, hogy a nem-összetartó nagy népek, nemzetek miként tűntek el történelem színpadáról.

  Ritkán adódik ilyen jó esély az összefogásunkra. Hiszen ehhez nem csak a társadalmi akarat van meg, hanem a megfelelő állami, kormányzati háttér is, a nemzet sorsa iránt elkötelezett ország-vezetőkkel. Számukra is a haza minden előtt, miként az a Széchenyi nevét viselő nemzeti fejlesztési programból is kitetszik.

  Új Alkotmányban, törvényekben biztosított jogokat kaptak határon innen és határon túl élő honfitársaink.

  De én most a kötelességekről szeretnék szólni. Azt gondolom, a civilszerveződéseknek is el kell végezniük a rájuk eső feladatot. Összefogásunk csak akkor lehet sikeres és eredményes, ha össznemzeti, összmagyarsági alapokon áll. Kevés csupán Magyarország határain belül megszervezni: szerte a nagyvilágban szükség van a magyarság, sőt a magyarsággal rokonszenvező, együttműködő erők összefogására, hogy jó hírűnk és nemzeti érdekeink érvényesüljenek a mai kiélezett politikai-gazdasági versenypályán.

Ezért vagyunk most itt. Mit tehetünk Magyarországért?

  Azt gondolom, hogy mindenki tegye azt, amit tud, azzal, amije van, s ott, ahol van. Nem szabad szerepet tévesztenie senkinek. Például egy civilösszefogás maradjon civilösszefogás. Ne akarjon politikai hatalomra törni, ne akarjon ítélkezni emberek és sorsok felett, ne osztogasson másoknak tanácsokat. Csak tegye a dolgát mindenki a saját területén, s az értékes teljesítmények, a nemzet iránti alázat és szolgálat kösse össze a tagjait és a törekvéseit.

  Azt gondolom, hogy ennek a Világtalálkozónak, s a létrehozásában közreműködő 52 Világklubnak, a 12 társrendező szervezetnek, s a mintegy 30 együttműködő szervezet összefogásának éppen az a titka, hogy ebben az összetartozásban senki nem akar senkit beolvasztani, integrálni, még koordinálni sem, ránk a harmonizáció, mint együttműködési módszer a jellemző.

  Harmonikusan együttműködni…nem ez lenne a célravezető módszer az élet más területein is ? A családban, az utcán, a hivatalokban, a politikában…

  Jó érzés tudni, hogy nem csak honfitársainkra számíthatunk.Ülnek itt a sorokban olyan személyek, akik nem magyar állampolgárok, de mégis szeretik Magyarországot és  készek tenni Magyarországért...például Afrikából, Indiából, Brazíliából, Hollandiából, Németországból….örömömre szolgál, hogy néhányuknak jelképesen átadhatom majd a Tiszteletbeli Magyar elismerést.

  Nos, ezért is adtuk Világtalálkozónknak a Határtalan összefogás jelmondatát.

  Korra, nemre, nemzetre, fajra, pártállásra és felekezetre tekintet nélkül tartsunk össze. A közös nevezőnk: Magyarország. Mégpedig, ahogyan szintén Széchenyi javasolta hajdanán, hogy nem csak szájjal, hanem vállal is.

  Mintegy félszáz civil szervezet, személy aláírásával is szentesítjük, a nemzeti összefogás szándékával megfogalmazott civil alapokmányt.

  A megnyitó után következő konferenciánknak ezt a címet adtuk: Mit tehetünk Magyarországért? A konferencián 20-an 15 ország tapasztalatait osztják meg a közönséggel.

  Végtelen hálás vagyok, s köszönet azért, hogy ilyen sokan eljöttek. De leginkább azért, hogy a jelenlévők, Önök kivétel nélkül olyan kiváló emberek, akik az élet különböző területein munkájukkal, munkásságukkal már bizonyították és öregbítették a magyarság hírnevét. Sokan életműve a bizonyíték arra, hogy a haza, a szülőföld, Magyarország érdekében cselekednek, éljenek bárhol is a nagyvilágban: a haza minden előtt!

  Ezért aztán, tudom, pláne illetlenség, hogy a világ messzi tájairól ideérkezőket egyetlen felállásig sem mutathatjuk be, de nézzék ezt el nekünk az idő rövidsége és  a megjelenők nagy száma miatt, s hogy csupán  néhány olyan országot említek, ahonnan itt vannak, vagy itt voltak, - hiszen már két nap pergő eseménysorozatán, az egész napos Filmszemlén, az egész estét betöltő Nemzeti Kulturális Gálaműsoron- vagyunk túl- s a Világtalálkozó nyolc napos programsorozatán részt vesznek:

  A szomszédos országokból, Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, a Vajdaságból, Őrvidékről, Európa számos országából: Ausztria, Svájc, Svédország, Hollandia, Németország, Luxemburg, Franciaország, Ciprus, Belorusszia, sorolhatnám még. Aztán a távoli országokból: India, Mauritánia, Nigéria, Venezuela, Brazília, Argentína, Kuba, Peru, Mexikó, Kanada, Jemen, Costa Rica… Az USA számos államából: New York, New Jersey, Kalifornia, Florida, Massachusetts, Illinois, Arizóna, Hawai, Texas, Missouri. És hát természetesen Magyarország sok-sok városából, régiójából: Debrecen, Kaposvár, Balatonlelle, Szolnok, Miskolc, Kalocsa, Nagykanizsa, Székesfehérvár, Salgótarján, Szeged, Nyíregyháza, Nyírbátor,Keszthely  - (elnézést kérek azoktól, akiket kihagytam, de hát csak itt az Urániában vagyunk több százan).     

  Köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek, jelenlétükkel megtisztelik a II. Magyar Világtalálkozó megnyitó ünnepségét. Köszönöm a szervezőknek és a fellépőknek, a  közreműködőknek az áldozatos és önzetlen munkájukat! Az elkövetkező napok programjaira hívok és várok mindenkit!